TÖRTÉNETÜNK
Fejlett faluként említik 1261-ben, és az esztergomi érsekség birtokához tartozott. Sv. király uralkodása alatt. István, számos nemesi törzs és szerzetes vándorolt be Magyarország területére, amelynek feladata volt a kereszténység terjesztése. Területünkön, elsősorban az Ipoly és a Garam alsó folyásánál telepedett le a Hunt – Pázmánc család, akiknek a király a királyi rezidencia környékén földeket adományozott. 1311-ben Matuš Čák csapatai Štefan Iborfi vezetésével lemészárolták az egész települést. A régi krónikákból származó információk szerint Iborfi csapatai az Ipoly és a Garam folyók között fekvő összes falut feldúlták.
Bajta első települése a jelenlegi Sállášok helyén volt. A település mészárlása után az életben maradt lakosság új települést épített a jelenlegi helyen, Kútvölgy környékén. 1543. augusztus 10-én, amikor a törökök elfoglalták Struccot, akkor elfoglalták Kekath települést is. A törökök nagyon jól tudták, hogy az alföld nagyobb részét alkotó Duna bal partjára szükségük lesz a csapatok ellátására, ezért 1546-ban azonnal megkezdték az erődítmény építését, amelyet aztán Dzsigerdelennek, később Parkannak neveztek el. 1552 – 1553-ban Bajta település 7 ház után fizetett illetéket a törököknek.
1587-ben a település az ostrihomi érsekséghez tartozott. 1593-ban Pálfy Mikuláš tábornok vezetésével megkezdődött a török elleni offenzíva.
A keresztény felszabadító seregek fő feladata először Ostrihom, akkoriban Parkan és a környék felszabadítása volt.
A 17. század eleje nem kedvezett a magyar államnak. Kívülről elsősorban a török háborúk és terjeszkedésük megállításának lehetetlensége volt az oka, az országon belül az ellenreformációs törekvések időszakában társadalmi nyugtalanság alakult ki. 1605-ben Bocskay Štefan kirobbantotta a nemesi lázadást, I. Rudolf császár pedig nemzeti nézeteltérések miatt kénytelen volt fegyverszünetet kötni a törökkel, amit 1606-ban Zsitvatorokon kötött meg.
A zsitvatoroki béke megalázó volt a császár és a lakosság számára, különösen azokra a településekre, amelyek a békeszerződés alapján a törökök függőségébe és adósságába estek. Az 1619-es újabb birtokfelkelés Bethlen Gábriel vezetésével meggyengítette a nemzeti próbálkozásokat a török elleni erős hadsereg felépítésére. A törökök folytatták a kifosztást és néhány települést teljesen elpusztítottak. Ezt a másik, a császár számára megalázó békét 1625. május 26-án írták alá.
A béke megkötése után a törökök egy évre elcsendesedtek. Később azonban a rablásaik tovább folytatódtak, és még jobban felerősödtek. A Parkan-erőd a török hódítások kiindulópontja lett. A törökök még a legközelebbi településeket sem kímélték, pedig adót fizettek nekik. Az 1647-es összeírás szerint az Ipľa és a Hrona folyók völgyében található települések lakatlanok vagy teljesen eltűntek. A törököket Parkantól északnyugati irányú hódításaikban leginkább két erőd akadályozta: Svodín és főleg Nové Zámky. A törökök támadások egész sorát indították ezek ellen az erődök ellen, kifosztották a környéket és a zsákmányt a Džigerdelen erődhöz vitték. E támadások után Montecuccoli császári herceg megindult a törökök ellen.
1661. július 28-án Parkan közelében egy elkerülő manőverben legyőzte a törököket. A törökök tanultak ebből a vereségből, erős ellentámadásra készültek. A törökök célja a svodinai és a novozámoki erődök elfoglalása és az út megnyitása volt Bécs elleni támadás előtt, ezeket bármi áron el akarták pusztítani.
1663. szeptember 24-én a Nová Zámok vára is kapitulált. A mai Parkan és környéke közel 140 éven keresztül egy nagy táborhoz hasonlított. Gyakran tomboltak itt pestisjárványok és különféle keleti betegségek. Parkanban 1665-1682 között stabilizálódott a helyzet, de már 1683-ban újra csörögni kezdenek a fegyverek. A törökök nem voltak megelégedve azzal, amit eddig szereztek.
1683-ban a törökök ismét nagy hadsereget kezdtek összpontosítani Parkan és Ostrihom térségében. A Parkan Dzsigerdelen erődöt közel két évtizede nem javították. Az idő pusztítása jelentősen megrongálta, és csak egy kis részét lehetett katonák elhelyezésére használni. Több török betörés után az egyesült európai seregek megtámadták és nagy vereséget mértek a törökökre Bécs mellett 1683. szeptember 12-én.
Mielőtt a törökök észhez tértek volna, Ján Sobieski kelet felé terelte őket. Az egyesült hadseregek 1683. október 18-án támadtak, és kétnapi véres harc után október 19-én sikerült elfoglalniuk Parkant és a Džigerdelen erődöt.
Az 1696-os érseki adóleltár szerint a falu teljesen elpusztult és elnéptelenedett.
A török háborúk befejeztével a birtokosok azt akarták, hogy a földet megműveljék, a településeket benépesítsék. A földesurak alanyt fogadtak, és a megállapodás szerint 3-4 évre minden adó alól mentesültek.
Az 1725-ös összeírás szerint 17 jobbágy és 8 borász él a faluban, akik szőlőtermesztéssel, télen pedig szenet égetéssel foglalkoznak az egyházi ingatlanok számára. 1720-ban 15 olyan háztartás volt a községben, amelyek szarvasmarha-legeltetéssel, mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1737-ben kijelölték a kataszteri határdombokat Bajtava, Leľa, Kamenica nad Hronom és Chľaba községek között. A lakosság mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkozik. 1800-ban 22 jobbágy és 32 želiár család élt a faluban. 1816-ban, július 11-én egy gleccser pusztította az egész falut. Azóta emléknapként ünneplik a falut. 1828-ban a községnek 67 háza és 402 lakosa volt. Az 1852-es népszámlálás adatai szerint Bajtava lakossága 349, ebből férfi 172, nő 177. Magyar nemzetiség szerint 344 cigány származású, 1881. szeptember 2-án tűzvész 62 lakóházat pusztított el a faluban. . A lakosság mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozott. A plébánosok lakást építettek a papnak. A falak agyagból döngöltek, a tető zsindelyes, 2 szoba, konyha, kamra és 2 szalmával fedett istálló található. A falunak akkoriban 2 kocsmája volt. Az egyik kocsma az önkormányzat tulajdona volt, a másik az önkormányzaté.
1914-ben kitört az első világháború. 1918-ban véget ért a világháború, ezzel az Osztrák-Magyar Monarchia bukása. Megalakult az új állam, a Csehszlovák Köztársaság.
Bajtava község határmenti falu lett Magyarország és a Csehszlovák Köztársaság között. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után Parkanában járási székhelyet hoztak létre, amelyhez falunk is csatlakozott.
1926-1930 között új épületet építettek üzletnek, kocsmát és az üzletvezető lakását.
